Beszámoló a pilisborosjenői terepszemléről

2011. január 18-án Tamáska Péter kérésére Maróti Évával, a szentendrei múzeum régészével megtekintettük a Pilisborosjenő határában található kőfalakat. A helyszínen csatlakozott hozzánk Repiszky Tamás, szintén szentendrei régész.

Velünk tartott Pilisborosjenő alpolgármestere és a környező falvak önkormányzatától három képviselő.
Tamáska Péter vezetésével bejártuk a kérdéses terület hosszabb szakaszát. A belterület nyugati szélétől, a Vendel-hegytől északra indul nagyjából nyugati, kissé délnyugati irányba, a Malom-erdő fele egy ma is használt út. Az út mintegy 600 m hosszan (ez és a továbbiakban megadott méretek hozzávetőlegesek) enyhe emelkedővel halad. Egy kocsinyom szélességben murva borítja, amelyet az erózió helyenként lemosott. Két oldalán füves,
gazos sáv van.
Ezen kívül figyelhető meg mindkét oldalon a bokrokkal, helyenként fákkal benőtt kőfal maradványa. A párhuzamosan haladó falak távolsága egymástól 10-12 m. A részben földdel és törmelékkel borított, jelen állapotukban derékmagasságú falak maradványa végig határozottan kivehető. Bányászott, szabálytalan hasáb alakú, különböző méretű kövekből, kötőanyag nélkül készültek. A megfigyelhető falsíkok a száraz falazási technikának felelnek meg. Vastagságuk a megfigyelhető helyeken kb. 80 cm.

A falak az emelkedő tetején egy kanyarral bemennek a szálerdőbe. Itt a nagyobb fedettség miatt kevésbé látszanak, de nyomaik teljesen egyértelműen kivehetők. A modern út itt már más nyomvonalon halad. Az erdei szakaszon ismeretlen korban, de a fal emelésénél mindenképpen később kisebb asztal nagyságú, négyszögletes lapos köveket döntöttek a falhoz. Mellettük kisebb, szabálytalan alakú szintén lapos kövek sorakoznak.
A falmaradványok további szakaszát nem jártuk be.
A maradványokkal kapcsolatban három alapvető probléma merül fel. Ezek közül az első teljes kiterjedésük megállapítása tüzetes terepbejárással, részletes geodéziai felméréssel lényegében egyszerűen megoldható. Ehhez csatlakozhat a felhasznált legalább két féle kőanyag geológiai vizsgálata. (a falak, illetve a falhoz támasztott kövek anyaga eltérő), beleértve származási helyük megállapítását is. Jelen ismereteink szerint nem
tudunk választ adni a két legfontosabb kérdésre: korukra és az ezzel szorosan összefüggő rendeltetésükre.

Hasonló objektummal hosszú pályafutásom alatt régészként sem a terepen, sem a szakirodalomban nem találkoztam. Tudomásom szerint hasonlóképpen nyilatkoztak a helyszínen eddig járt régész kollégák is.

Az út és a falak összetartozását biztosra vehetjük, de az út két oldalát kísérő falak rendeltetésére felmerült elképzelések (útvédő fal, birtokhatár, városfal stb.) nem többek könnyen cáfolható ötleteknél.
A falak emelésének korából az őskor teljes biztonsággal kizárható. Az eltérő szerkezet és a Pannonia úthálózata szempontjából értelmetlen elhelyezkedés és irány miatt a létesítmény római kori keltezésére sem gondolhatunk.

Ugyancsak nem illik bele a középkori utak és egyéb létesítmények rendszerébe sem.
A keltezést illetően leginkább arra a véleményre hajlok, hogy a törökkor legelején elpusztult falut a 17. század legvégén újra betelepítő németek emelték a falakat, még valamikor a 18. század folyamán. Ennél későbbi létesítés nem valószínű. A rendeltetésre ez a keltezés sem ad magyarázatot.

A terepszemlénk során felületesen megvizsgált objektum véleményem szerint korától és rendeltetésétől függetlenül feltétlenül megőrzésre és védelemre méltó nagyszabású létesítmény.

A további kutatásokat több irányban érdemes folytatni. Be kell vonni a vizsgálatokba a régi térképeket, beleértve az első kataszteri felmérést is. Az általam valószínűsített keltezés miatt fel kell venni a kapcsolatot néprajzosokkal, leginkább célravezetőnek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársainak megkeresését tartom.

Eredményes lehet a viszonylag új tájtervezés szakembereinek megkeresése is.
Az objektum szerkezetét, a falak és az út összefüggését, az út esetleges korábbi periódusait csakis régészeti módszerekkel lehet és szabad vizsgálni. Szondázó feltárással adatokat nyerhetünk a fenti kérdések megválaszolásához. Arra azonban fel kell hívnom a figyelmet, hogy a keltezés és a rendeltetés kérdésének eldöntéséhez nem szabad vérmes reményeket fűzni a régészeti feltáráshoz, amelyet csakis a hivatalosan előírt intézményi háttérrel, megfelelő szakembernek szabad elvégeznie a szükséges engedélyek birtokában.


Budapest, 2011. január 28.

                                                               dr. Torma István
                                                               nyugdíjas régész

Mi merre? Mi hol? MÚLT ÉS JELEN