( a tárgyalás második napja )   A Védőügyvéd a határjáró oklevelek értelmezéséhez kíván hozzászólni:    

A Solymári vár kutatói közösen arra a megállapításra jutottak, hogy a vár központi fekvése miatt a környező települések birtok bejárásai erről a helyről indulhattak el. Ez lehetett a magyarázata annak, hogy az oklevelekben szereplő, a vártól távolabbra eső területek határ bejárásainál miért tűnik fel a Solymári vár neve.

Tehát az oklevelek tartalma nem bizonyító erejű. Az Ügyész válasza: Valóban ismert ez a magyarázat, amelyet Dr. Valkó  Arisztid tanulmányában olvashatunk Ő Solymár megbecsült- díszpolgára. Minden szabadidejét a „vár” kutatására fordította. Most pedig vizsgáljuk meg közelebbről, mit is jelent ez az elképzelés és kövessük az eseményt a leírtak szerint. A birtokbejárásra a várban gyülekeztek és innen indult el a budai káptalan és kísérete, hogy körbejárják a Perbál határában lévő Maróti birtokot, ami Solymár „várától”  25 km távolságra volt.

Tisztelt Esküdtszék! Ez egyszerűen képtelenség, még a mai korban és értelmetlen lenne ez a kitérő, valamint felhívom figyelmüket arra a tényre is, hogy a királyi Buda közelében  magán vár nem épülhetett. Két oklevél jutott birtokunkban mely szerint Solymár és Buda városa határos volt egymással. /DF 209064,Bártfai:Pest m.23./

Természetesen mondhatnák azt, hogy a falu ma is Buda mellett fekszik, de hát mint tudjuk a középkori királyi város fekvése nem egyezett meg a jelenkorival .  Az 1300-as években írt Budával kapcsolatos  oklevelekben egyértelműen külön választják Ó-Budát, Új-Budát, Pesti vár és külvárosát, valamint a régi Pestet. /1313 Mon. Strig. 1882. 639-691.o 778 sz./ A  mai Budát régen Pestnek /Ofen, kemence/ hívták, a mész és tégla égető kemencéiről kapta nevét.

Még egy megjegyzést tennék. A védelem, mennyire nem tud mit kezdeni a két határjáró oklevél tartalmával misem bizonyítja jobban, mint hogy a fordítást hibásnak feltételezi. Ezzel megtámadván a két elismert levéltári kutatót. /Bakács István, Bártfai Szabó László/A Védelem további támadására felkészülve a Magyar Országos Levéltár munkatársát felkérte, hogy ellenőrizze a fordítások helyességét. A megegyező szakvéleményt a többi irathoz csatoltuk. Végül az utolsó oklevelet szeretném bemutatni mely a Solymári vár valós helyét bizonyítja.

1409 április 14. Rozgonyi Simon országbíró a király írásbeli parancsára a szigeti apácák kérésére vizsgálatot eszközölt. A  megkérdezettek tanúsították, hogy a solymári várnagy /Johannes Martinga/ az apácák Chabya nevű birtokán levő erdő nagy részét önhatalmúlag kivágatta. /DL. 9539 és 9540/

1468-ban újra egy solymári várnagy hatalmaskodási ügye kerül terítékre, ahol ismét a szigeti apácák csabai birtoka az áldozat: Mekchei és Budai Petrach az itt kivágott fát budai és óbudai polgároknak adta el.

A közeli birtoksértések a Solymári vár és  a csabai erdő szomszédságát bizonyítják. A mai Solymárt és közvetlen környezetét sűrű erdők övezik, tehát a feltételezett vár fa igényei helyben megoldhatók lettek volna. Még egyszer ismétlésként: a Lackfi -család 1355-ben Solymárt és Kézakovácsit, mint falvakat szerzik meg. Buda város közelsége miatt a távol eső Kovácsi birtok határa közelében építi fel a Solymári várat, ugyanis ekkor a Kovácsi birtok beleolvadt a Solymáriba. Itt található Aynard család perbáli birtoka és a vára.

A Védő szólítja tanuját:

 A Bíró felhívja a Védelem figyelmét, hogy már csak egy tanuvallomás ismertetésére maradt ideje.                             

Az ásatást vezető régész Dr. Feld István szerint az ásatások alapján kizárható, hogy a dombon kolostor állhatott !

Vádló: 1. a teljes feltárás még nem fejeződött be, tehát ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.

             2. az  eddig bemutatott bizonyító erejű okleveleket nem célszerű figyelmen kívül hagyni.

             3. az ásatások alatt előkerült nagy mennyiségű leletek együttese  /40 láda/ bizony az eddigi elmélet 

                megfontolását teszi szükségessé. 

             4. a várkolostorról készített légi felvételen jól látható a hegy oldalán végig futó perem amely valószínűleg

                 az ősi magassági szintet jelöli. Vagyis a mostani állapot kb. 4 m-rel magasabb. Ez azt jelenti, hogy a

                 nagy mennyiségű törmelék alatt bújik meg az „igazság”. Az omladéktól  megtisztított domb felszíne

                 jóval nagyobb, mint amivel eddig számoltunk. Ez a felismerés segít abban, hogy az ősi kolostor valós

                 méretét megismerhessük.  

A Bíró a tárgyalást lezárta és felkérte az Esküdtszéket, hogy hozza meg az ítéletét !

                                                                EPILÓGUS

Solymár Szántó miért kap kitüntetett helyet a középkori térképeken ? A választ a hely„szakralitása”adja meg.

A Szent Lőrinc pálos főkolostor valós helyének felfedezése biztos pontot jelent a középkori Buda kutatásában.

A további oklevelek bizonyítják, hogy a Solymár és a közvetlen mellette fekvő kolostor határos volt a Királyi várossal /Ó-Budával/. Buda története térben és időben három részre különült el. Ezeket a központokat az előkerülésük sorrendjében megtalálták: Új-Buda – Szörényi Levente,  Ős-Buda – Dr. Lánszki Imre,  Ó-Buda – e tanulmány írója. Ne feledkezzünk meg Bradák Károly nevéről sem ! Ő az a kutató, aki írásával megtámadta a hivatalos történelemtudomány megkérdőjelezhetetlen, „axiómáit”. A tanulmányban nem kisebb dolgot állított, mint azt, hogy véleménye szerint a koronázási város nyomai nem a mai Székesfehérváron találhatók.